|
Az ellentétpárokat fejezi ki a Csung Jüan Csikung fenti logójának Jin-Jang jele is.
Az ember az Univerzum része, ezért az ember is hordozza magában, fizikai, és szellemi értelemben egyaránt, az ellentétpárokat.
A személyiségünk ellentétpárjai pl., jól kifejezik belső szerveink állapotát.
A kínai mesterek tanítása szerint a belső szerveink nem csak funkcionális feladatokat látnak el, hanem azok jó vagy rossz működése meghatározzák a személyiségünk aktuális jellemzőit is.
A vesénk pl., ha normál módon működik, akkor a személyiségünket, a szelídség, a céltudatosság jellemzi. Ha ez a szervünk alul működik, akkor a bizonytalanság, magányosság érzése, vagy akár a félelem is megjelenhet.
A májunk, ha jól működik, a nagylelkűség a kedvesség a jóindulat lesz a jellemzőnk. Ha nem, akkor a féltékenység, ingerlékenység, depresszió, harag fogja eluralni az életünket.
Ezt a mindennapi élet is igazolja. A haragos ingerlékeny ember az esetek 90%-ában rendszeres alkoholfogyasztó, a sok alkohol pedig nincs baráti viszonyban a májjal.
A szívünk rendes működése esetén az előzékenység, a béke, a szeretet érvényesül. Ha valami probléma van, akkor a sóvárgás, a gyűlölet, a bűn fog megerősödni.
A lépünk esetében, ha minden rendben van a nyitottság, az elfogadás, a bizalom kerül előtérbe.
Ha baj van ezzel a szervünkkel, akkor gyötrődünk, kétkedünk, aggódunk, töprengünk.
Egyszerű, a személyiség jegyekre irányuló, megfigyeléssel tehát meg lehet határozni, hogy mely szervünk a beteg, és a gyógyítást már célirányosan végezhetjük. Időlegesen eredményt is érünk el, de egy idő után állapotunk visszaesik, és most egy másik szervünk lesz beteg, és ez így folytatódik egész életünkben.
Ennek az oka a Jin-Jang ellentétpár működésének törvényszerűségeiben lelhető fel.
A pozitív oldal a Jang, a világos, a negatív oldal pedig a Jin, a sötét. E két, egymást feltételező, és egymás nélkül nem létező erő folyamatos harcban áll egymással. Van, amikor a világos oldal az erősebb, és van, amikor a sötét oldal van nyerő helyzetben. Ennek természetes következménye, hogy az az oldal, amelyik kisebb, azaz vesztes, növekedni akar. Ebből feszültség keletkezik, és elindul a változás. A vesztes nem áll meg az egyensúlynál, hanem tovább lendül, totális győzelmet szeretne, amelyet időlegesen elérhet, s amikor ez megtörténik, átvált az ellenkező minőségbe. Ahogyan az éjszaka váltja a nappalt, úgy változik meg a világos is, és ha eléri a csúcspontját újra sötét lesz.
Így működik a világ, és mi is.
A változás két szereplője a Jin és a Jang, folyamatosan mozgásban tart bennünket, és a környezetünket. Semmi nem állandó, minden változik. Amikor az ember a legbiztosabb a dolgában, akkor válik egyik pillanatról a másikra minden, bizonytalanná. Amikor pedig a legbizonytalanabbak vagyunk, akkor egyszercsak valahonnan bizonyosságot kapunk, ami megint csak rövid ideig tart.
Már félünk örülni, mert tudjuk hogy bánat követi… és egyszercsak azt vesszük észre, hogy nem jön a bánat, és még mindig nem tudjuk, hogy a legjobb úton vagyunk a boldogság felé.
Megállítottuk az örömünket, így az nem érte el a csúcspontját, és nem váltott át az ellenkezőjébe, a bánatba. Kínai közmondás: „Fogd vissza az örömöd, és kisebb lesz a bánatod is”
E gondolat alkalmazása az első lépés a boldogsághoz vezető úton.
Ha hagyjuk, hogy az örömünk a lehető legnagyobb mértékben kiteljesedjen, a másik oldal, a bánat is ugyanolyan mértékű lesz, és tudjuk, hogy ebből a helyzetből nagyon nehezen lesz ismét öröm.
Azzal hogy visszafogjuk az örömöt /a jang-ot/ a bánat /a jin/ is visszafogottabb lesz, és kezdünk közelíteni egy nagyon fontos minőséghez, az egyensúlyhoz.
Ha mindkét oldal / jin és a jang/ egyforma mértékben van jelen az életünkben, akkor egyensúlyban vannak, és természetes módon megjelenik a nyugalom.
Ha elérjük a nyugalmat, akkor az, nem csak azt jelenti, hogy pillanatnyilag nem „ugrálunk” hanem a nyugalommal párosul a belső béke, az elégedettség, és egy nagyon finom emelkedettség, a boldogság.
Ez az emelkedett boldogság teszi lehetővé, hogy végre felülről lássunk rá az anyag két alapvető összetevőjére, a jinre és a jangra.
Minden igazi spirituális élmény tulajdonképpen ettől a ponttól kezd fejlődni. Bár az anyagi világban élünk, mégis egy másik nézőpontból tudjuk szemlélni: felülről.
Ha valamit felülről tudunk szemlélni,- mint ahogyan egy repülőgépről pontosan látni hol van az erdő széle, de ha az erdőben vagyunk, ezt nem tehetnénk meg - akkor gyorsabban átlátjuk a helyzetet, gyorsabban megértünk mindent magunk körül, és így a döntéseink is célirányosabbak.
A célirányos döntéseink pedig megadják a cselekvéseink hatékonyságát.
Nézzünk meg egy boldog embert hogyan él. Mindenek előtt békében van önmagával. A napjait nem szaggatják szét az elérhetetlen vágyak, az ebből fakadó kudarcok negatív érzelmi hatásai az újrakezdések bizonytalansága. Nem vesz részt bizonytalan kimenetelű üzletekben, arra hivatkozva, hogy kockázat nélkül nincs üzlet, mert számára nem ez jelent örömöt.
Ha részt is vesz olyan dolgokban, amelyeknek nem látja a végét, és veszít, nem fogja másra, mert nincs szüksége önigazolásra. A boldog ember egyensúlyban van. Tudomásul veszi a helyzetet és megy tovább. Ha nem így éli meg az aktuális állapotát, már nem boldog, hanem újra alámerült a jin és a jang harcában.
Az addigi egység újra kétséggé válik.
A szerelmesek boldogsága ugyanígy jelenik meg a külvilág felé. A lényeget illetően azonban van egy nagy különbség. Ha önmagunkban teremtjük meg az egyensúlyt, akkor boldogságunk is önmagunktól függ. A szerelmi boldogsághoz szintén egyensúly kell, amit azonban nem egy, hanem két ember között kell létrehozni, és így a boldogságunk már nemcsak önmagunktól, hanem a másik embertől is függ. Nehezen kezelhető helyzetek alakulhatnak ki.
A boldog ember boldog közösséget teremt. Mellette boldog a családja, mert megértő, segítőkész, és nem zsarnok, aki mindig önmagát szeretné látni minden döntés mögött. Ha valaki menni akar, elengedi, mert a belső békéje nem mástól függ, ő egyedül is boldog.
Ezen a ponton jelenik meg a boldogság rejtett jellemzője az Erő.
Az, az erős ember, aki az élet viharában mindig talpra tud állni, másoknak is támasza, és nem siránkozik, hogy neki milyen kevés jutott. Nem mástól vár, inkább ad. A jelenlétében minden egyértelmű, és derűs.
A boldog ember tehát nemcsak a saját bőrében érzi jól magát, hanem egy közösségnek is hatékony tagjává válik, így a boldogság elérése, a Csung Jüan Csikung megközelítésében, nemcsak egyéni, családi, hanem társadalmi érdek is.
őrizzük a szív nyugalmát!
|
